2. Egy emlékezetes alkalom

Kedves olvasóim! Ne haragudjatok, hogy csak most hozok részt. Igyekszem mostantól rendesen írni Nektek, és bepótolni mindent :) Jó olvasást! 

Mikor beléptem a szobába a döbbenettől nem jutottam szóhoz. Valójában nem tudom mire számítottam, de erre biztosan nem. Azonnal éreztem, hogy ilyen estém nem lesz több. A falakat sötétvörös bársony borította itt is, a hatalmas ágy középen díszelgett, rajta fekete selyem takaróval és párnákkal. Jó kis izgalmas környezet. 

Egy széles kanapé volt az egyik sarokban, ott ültek a partnereim. Nem értettem miért vannak ketten, de a kinézetük megdöbbentett. Az egyik izmosabb, nagyobb, kékesfekete hajjal, a másik vékonyabb, szőke, millió szegeccsel, tetoválással a fedetlen testrészein. 

Mikor meglátták, hogy beléptem, automatikusan felálltak. A kék hajú úgy százkilencven körül lehetett, társa egy fejjel alacsonyabb. A szőke indult meg felém kedves mosollyal az arcán. Prostituált létemre zavarba jöttem a vizslató tekintetek láttán. Ők nem olyanok voltak, mint amihez szokva voltam.

- Szia Penéleope. Én Sauli vagyok, ő pedig Baby Boy - nyújtott kezet. Próbáltam nem felvihogni a neveik hallatán. A Sauli nekem egy manga főhősére hajazott, a Baby Boy-t pedig hadd ne firtassam. Kezet ráztam a szőkével, majd a magas felé fordultam. Szürkés tekintetében volt valami megrázó, izgató. 

- Üdv, hölgyem - csókolt kezet. Mintha gyomorszájon vágott volna. Nekem nincs jogom hölgynek nevezni magam, ő pedig ne gúnyolódjon. 

- Ki az ünnepelt? - erőltettem mosolyt az arcomra, miközben rájuk pillantottam.

Gyanúm beigazolódott, BB volt az. Harminc, szóval nagy bulinak kell lennie.

- Szerettem volna megajándékozni őt valami igazán felejthetetlennel, na és persze harminc évesen már nem kéne szűznek lennie sem - kacagott saját mondókáján Sauli, mire a magas fülig vörösödött, köhögésben tört ki, majd magyarázkodni kezdett:

- Nem úgy érti... én..

- Persze, semmi baj. Itt szórakozásnak van csak helye, semmi szemérmességnek - tereltem el a témát. Miközben őket nyugtattam, én lettem egyre frusztráltabb. Egy harminc éves extravagáns férfit elhoz a haverja egy prostituálthoz? Nem hiszem hogy csak ennyi...

- Sauli, van még valami tisztáznivalónk? - tudakoltam udvariasan a szőkétől ismét. 

- Nincs azt hiszem. Kezdhetjük. 

Nem vettem tudomást a többesszámról, elmondtam gyorsan az én feltételeimet, miszerint óvszert elvárok, videó nem készülhet, se más rögzített bizonyíték, valamint hogy nem vagyok hajlandó veszélyeztetni a testi és lelki épségem. Mikor minden tisztázottnak látszott, BB toporgott, Sauli pedig bátorítóan rámosoylgott. Volt valami bensőséges a tekintetében amit akkor nem akartam még megérteni.

- Akkor magunkra hagynál, kérlek? - feladtam az udvariaskodással. Elküldtem. Vagyis volna.

- Hármasban csináljuk, Pen. - becézgetett mézes-mázos hangon. 

- Hogy hogyan csináljuk? - döbbentem meg. Erre elég feltűnően megfogta a kék hajú férfi kezét, mire rám zúdult egy vödör jeges víz. Melegek. Én leszek az első lány a magasnak. Istenem.

- Ó értem, ne haragudjatok. Nem kapcsoltam. Persze, máris minden tiszta. Úgy értem. Semmi gond. Vágjunk bele - habogtam mint egy kislány. Ilyen szituációban sosem voltam még. 

- Mi lenne ha én megmutatnám, Baby, mit hogyan kell, te pedig majd elsajátítod? - BB bólintott.  Ezek szerint Saulival kezdem. Egy vad mozdulattal magához húzott, és csókolni kezdett. Nem voltam hozzászokva, hogy csókolózom is, de a sokktól nem jutott eszembe ellenkezni. Mivel rajtam igen kevés ruha volt, a melltartóm és a szoknyám is gyorsan lekerült. Elkezdtem kigombolni a férfi ingét,közbe ingerlő mozdulatokkal vonaglottam előtte. A nadrág is hamar lekerült. BB csak ült a kanapén és nézett minket. 

A szőke minden bevezetés, előjáték nélkül álló hímtaggal belém hatolt. Az arcom kicsit megrándult a váratlan fájdalom hatására, de gyorsan felvettem a maszkot. A fájdalmasan gyors és erőszakos lökések miatt nem sikerült minimális gyönyört sem átélnem, de eljátszani tökéletesen játszottam az orgazmust. Az egész aktust körülbelül negyed óra alatt le is tudtuk. Fáradtan feküd mellém az ágyra, és pedig kéjes arccal játszottam a kifáradt nőt.

Baby Boy ekkor felállt. Odamentem hozzá, majd lábujjhegyre állva megkérdeztem: 

- Megcsókolhatlak? - mire bólintott. Óvatosan hozzáértem az ajkaimmal, kezemmel rövid sötétkék hajába túrtam. Először mereven állt, majd éreztem ahogy felenged, átöleli a derekam, magához húz, és csókolni kezd. Hirtelen megéreztem a meredező férfiasságát a hasamnál. Persze, láthatta akció közben a barátját, és ez felizgatta. 

Az ártatlan csókolózás közben elkezdtem kigombolni az ingét, kezemet végigfuttattam izmos felsőtestén. Határozottan tetszett a férfi. Meglepődtem, mert eddig egy kliensemre sem gerjedtem be, mind iránt undort éreztem csak.

Sauli idő közben a kanapéra heveredett meztelenül, és minket figyelt. A férfi az ágyhoz vitt, lefektetett, majd legnagyobb meglepetésemre lecsatolta a lábamról a platformos cipőmet. Óvatosan felmászott mellém az ágyra, és ujját a lábam közé tette. 

- Nem kell velem törődnöd - suttogtam a fülébe két sók között, de mintha meg se hallotta volna. Ujjaival elkezdett szorgoskodni, nekem pedig elakadt a levegőm. Mikor közeledtem a csúcs felé, BB belém hatolt.  Ahhoz képest hogy ez volt neki az első alkalom, zökkenőmentesen csinált mindent. Egy darabig csinálta, majd a szemembe nézett. A felismerés villámként csapott belém. Az első perctől kezdve valami feszélyezett, éreztem valamit. Ismerős volt. Persze, ezért kellett az álnév, hogy ne jöjjek rá ki is ő. Adam Lambert. A szeme, az a gyönyörű szürkéskék szeme. A markáns, férfias vonalai. És én abban a percben Adam Lamberttel szeretkeztem a párja szeme láttára. És az ezt követő pillanatban el is élveztünk egyszerre.  És eme kellemes pillanatok után a kéjes kábulatból egy dühös ajtócsapódás riasztott fel minket. Sauli mint egy mérges vadkan, távozott a szobából.

Adam rémülten pattant fel, felkapta a ruháit, rám nézett és ennyit mondott:

- Mindent köszönök Penélope - és kirohant. Én meg mint egy forrázott csirke csak feküdtem ott, azzal a tudattal, hogy pénzért éltem át egy olyan orgazmust, amilyen még sosem volt az életemben.

1. Egy átlagos nap, különleges befejezéssel

Pontban reggel nyolckor az ébresztőm visítására ébredtem.  Hétfő, azaz egyetem is. Ügyvédnek tanulok. Ha befejeztem a sulit, sikeres ügyvédnő szeretnék lenni. Búcsút akarok mondani örökre a múltamnak, a sok mageláztatottságnak, mindennek.

Öt percig még feküdtem a megnyugtató melegségben, majd kidörzsölve az álmot a szememből, elindultam a fürdő felé.

Beálltam a zuhany alá, nyomtam egy jó adag vaníliás sampont a kezemre, és elkezdtem dörzsölni az átvizesedett hosszú, szőke loboncom.  Mikor minden átvette a samponom illatát, visszaálltam a langyos vízsugár alá. Élveztem, hogy felfrissít. Elzártam a csapot, kinyúltam a törölközőmért, majd megszárítottam magam, hajamat is beburkoltam egybe. Kilépve a kabinból, kellemes hűvös csapott meg.

A tükörhöz hajoltam, vékonyan kifestettem a szemem, nem cicomáztam túl magam. Azt majd este. Kivettem egy farmert a szekrényből, kerestem hozzá egy meleg pulcsit, majd felöltözködtem.

Kilenc óra. Tíz órakor kezdődik a tanítás, sietnem kell. Felkaptam a táskámat, belebújtam a csizmába és elindultam.  Út közben bementem a sarki kávézóba, kértem egy forró csokit, és egy fánkot.

Lábamat gyorsan szedtem, nem akartam elkésni.  Mikor odaértem, erősen leszegett fejjel mentem végig, be a terembe, leültem hátulra a helyemre. Már megszoktam, hogy vagy kerülik a tekintetemet, vagy megbámulnak. Nem, nem a munkám miatt, azért, mert senkivel nem beszélgetek. Egyszerűen nem akarom, hogy hazudnom kelljen. 

Az órák lassan teltek, de én végig szorgalmasan körmölgettem. Szünetben kimentem kajáért, majd visszaültem a helyemre. Így teltek a napjaim szeptember óta. Most jócskán november vége van, hamarosan itt a karácsony. Én pedig egyedül fogom tölteni, mint eddig minden évben.

Szüleim meghaltak három éve, azóta élek így.

Az utolsó óráról is kicsengettek, és megjelent az ismerős gyomorgörcs. Megint mehetek melózni.

Hat óra, hétre ott is kell lennem. Annyira gyűlölöm, hogy így ki van számolva az időm.

Hazamentem, bepakoltam a miniruhát, melltartókat, a parókát, kifestettem a szemem kurvásra, majd elindultam.

Nem kellett messzire mennem, a lakásomtól pár utcányira volt New York egyik legnívósabb klubja, a Beg for mercy.

Az órámra pillantottam, hat-negyven. Nagyszerű, van húsz percem átöltözni, és felkészülni lelkileg. Vajon ma csak táncolok, vagy vendégem is lesz?

- Szia Geoge! Hogy s mint? – köszöntem megjátszott jókedvvel az arcomon a biztonsági őrünknek. Udvariasan köszönt, de láttam az undort a szemében. Persze, neki is csak egy olcsó prosti vagyok.

Bementem az öltözőbe, köszöntem a lányoknak. Átöltöztem viszonylag gyorsan, megigazítottam a vörös rövid parókám is, vörös rúzzsal tettem fel a pontot az i-re.

- Hello Pen! Ma különleges emberekkel leszel – jött oda a főnököm mézes mázos hanggal. A gyomrom felfordult a hangja hallatán. Gyűlölöm ezt a férfit.

- Szia Mike. Emberekkel? Többel? Hogyhogy? – kérdeztem összezavarodottan. Kaján vigyorral válaszolt.

- Különleges szülinapi ajándék leszel egy különleges párnak, különlegesen sok pénzért.

- Különleges éjszakának tűnik, de nem biztos, hogy akarom hármasba… A csajok taszítanak – beszéltem udvariasan. Nem akartam felbőszíteni.

- Engem nem érdekel, hogy akarod, vagy sem, elvállalod és kész – csapott rá a fenekemre a végén, majd otthagyott. Kirázott a hideg.

- Hová menjek? – kiáltottam utána flegmán.

- 13-as szoba. Öt perc múlva.

Tök jó, tényleg. Lomha léptekkel mentem a vörös bársonnyal borított, sötét folyosón. Magassarkúm hangját elnyomta a szőnyeg, szívem dobogását viszont a fülemben hallottam.

Lecövekeltem az ajtó előtt, felvarázsoltam a legérzékibb mosolyom, és elhatároztam, jól fogok mulatni ezen a szülinapi bulin.

Benyitottam.

0. Prológus

- Penélope! Mégis mit jelentsen ez a cikk?! – harsogta a főnököm munka után. Rápillantottam a kezében lévő újságra, és meghűlt a vér az ereimben. Eszembe jutott az a felejthetetlen éjszaka.

’’ A híres énekes és párja egy örömlánnyal múlatta az időt”

- Én… én nem tudom ez hogy történhetett. Nem voltak kamerák… - szörnyülködtem kétségbeesve. Az a munkám szabálya, hogy semmi nem szivároghat ki. Sem videó, sem kép. A szöveg alatt pedig egy jól felismerhető kép virított, rajta Ő, a barátja, és én, amint végzem a dolgom. Éreztem, ahogy arcom lángolni kezd. Na ebből ki nem mosom magam. De mégis hogy lehetséges ez az egész?

- Engem nem érdekel, hogy hogy történhetett, de ilyen nem történhet! Világos? – csapott az asztalra dühödten. Reflexszerűen hátráltam egy lépést, felkészülve a legrosszabbra. Fejemet leszegtem, és vártam. Végre kimondja talán, amire mindig is vágytam. Végre talán kirúg.

- Ha még egy ilyen akciód lesz, repülsz. Addig pedig, hogy bebizonyíthasd, hogy itt a helyed, maradj itt kicsit – a mondat végét perverz mosoly kíséretében mondta el, majd a nadrágjához nyúlt.

Azonnal felkavarodott a gyomrom. Én buta még arra számítottam, hogy elküld.

Letérdeltem, a hajamba markolt, és megkezdődött a büntetésem.

Mikor hazaértem, volt vagy hajnali kettő. A szememről minden festék lefolyt már a sok sírástól. Nem érdekelt, mit gondolhatnak rólam az emberek, egész úton csak zokogtam. Kulcsra zártam az ajtót, és egyenesen a fürdőbe indultam. A kádat teletöltöttem forró vízzel, és belemerültem. Nem néztem tükörbe, nem akartam rosszul lenni még jobban.

Át kellett volna gondolnom, hogy miért csinálom ezt, hogy miért hagyom, hogy tönkretegyen ez az egész, de ehelyett csak folytak a könnyeim, majd álomba merültem.