Pontban reggel nyolckor az
ébresztőm visítására ébredtem. Hétfő,
azaz egyetem is. Ügyvédnek tanulok. Ha befejeztem a sulit, sikeres ügyvédnő szeretnék
lenni. Búcsút akarok mondani örökre a múltamnak, a sok mageláztatottságnak,
mindennek.
Öt percig még feküdtem a
megnyugtató melegségben, majd kidörzsölve az álmot a szememből, elindultam a
fürdő felé.
Beálltam a zuhany alá, nyomtam
egy jó adag vaníliás sampont a kezemre, és elkezdtem dörzsölni az átvizesedett
hosszú, szőke loboncom. Mikor minden
átvette a samponom illatát, visszaálltam a langyos vízsugár alá. Élveztem, hogy
felfrissít. Elzártam a csapot, kinyúltam a törölközőmért, majd megszárítottam
magam, hajamat is beburkoltam egybe. Kilépve a kabinból, kellemes hűvös csapott
meg.
A tükörhöz hajoltam, vékonyan
kifestettem a szemem, nem cicomáztam túl magam. Azt majd este. Kivettem egy
farmert a szekrényből, kerestem hozzá egy meleg pulcsit, majd felöltözködtem.
Kilenc óra. Tíz órakor kezdődik a
tanítás, sietnem kell. Felkaptam a táskámat, belebújtam a csizmába és
elindultam. Út közben bementem a sarki
kávézóba, kértem egy forró csokit, és egy fánkot.
Lábamat gyorsan szedtem, nem
akartam elkésni. Mikor odaértem, erősen
leszegett fejjel mentem végig, be a terembe, leültem hátulra a helyemre. Már
megszoktam, hogy vagy kerülik a tekintetemet, vagy megbámulnak. Nem, nem a
munkám miatt, azért, mert senkivel nem beszélgetek. Egyszerűen nem akarom, hogy
hazudnom kelljen.
Az órák lassan teltek, de én
végig szorgalmasan körmölgettem. Szünetben kimentem kajáért, majd visszaültem a
helyemre. Így teltek a napjaim szeptember óta. Most jócskán november vége van,
hamarosan itt a karácsony. Én pedig egyedül fogom tölteni, mint eddig minden
évben.
Szüleim meghaltak három éve,
azóta élek így.
Az utolsó óráról is kicsengettek,
és megjelent az ismerős gyomorgörcs. Megint mehetek melózni.
Hat óra, hétre ott is kell
lennem. Annyira gyűlölöm, hogy így ki van számolva az időm.
Hazamentem, bepakoltam a
miniruhát, melltartókat, a parókát, kifestettem a szemem kurvásra, majd elindultam.
Nem kellett messzire mennem, a
lakásomtól pár utcányira volt New York egyik legnívósabb klubja, a Beg for
mercy.
Az órámra pillantottam,
hat-negyven. Nagyszerű, van húsz percem átöltözni, és felkészülni lelkileg.
Vajon ma csak táncolok, vagy vendégem is lesz?
- Szia Geoge! Hogy s mint? –
köszöntem megjátszott jókedvvel az arcomon a biztonsági őrünknek. Udvariasan
köszönt, de láttam az undort a szemében. Persze, neki is csak egy olcsó prosti
vagyok.
Bementem az öltözőbe, köszöntem a
lányoknak. Átöltöztem viszonylag gyorsan, megigazítottam a vörös rövid parókám
is, vörös rúzzsal tettem fel a pontot az i-re.
- Hello Pen! Ma különleges
emberekkel leszel – jött oda a főnököm mézes mázos hanggal. A gyomrom
felfordult a hangja hallatán. Gyűlölöm ezt a férfit.
- Szia Mike. Emberekkel? Többel?
Hogyhogy? – kérdeztem összezavarodottan. Kaján vigyorral válaszolt.
- Különleges szülinapi ajándék
leszel egy különleges párnak, különlegesen sok pénzért.
- Különleges éjszakának tűnik, de
nem biztos, hogy akarom hármasba… A csajok taszítanak – beszéltem udvariasan.
Nem akartam felbőszíteni.
- Engem nem érdekel, hogy akarod,
vagy sem, elvállalod és kész – csapott rá a fenekemre a végén, majd otthagyott.
Kirázott a hideg.
- Hová menjek? – kiáltottam utána
flegmán.
- 13-as szoba. Öt perc múlva.
Tök jó, tényleg. Lomha léptekkel
mentem a vörös bársonnyal borított, sötét folyosón. Magassarkúm hangját
elnyomta a szőnyeg, szívem dobogását viszont a fülemben hallottam.
Lecövekeltem az ajtó előtt,
felvarázsoltam a legérzékibb mosolyom, és elhatároztam, jól fogok mulatni ezen
a szülinapi bulin.
Benyitottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése